Híres tengerészek és felfedezők

Tengerész Henrik

1394-ben született. 1415-ben bevette a ceutai mór erődítményt, ezzel kezdődött meg a portugálok tengeri uralma. Ezek után visszatért Portugáliába, és a Sarges nevű faluban telepedett le. Ide toborozta Európa minden szegletéből a tehetséges szakembereket, hajóácsokat, tengerészeket, csillagászokat, kartográfusokat. A toborozással az volt a célja, hogy megszerezze a tengeri fölény az Atlanti-óceán keleti partvidékén. Terve sikerrel járt, és felfedezték a Bajador-fokot Afrika partjaitól 1300 km-re nyugatra. A vikingek kivételével, ez volt a legnagyobb távolság Európától, ameddig hajós elmerészkedett.. Henrik kereskedelmi irodákat nyitott Afrikában, a területek is az áruk nevét viselték. Ilyen volt: Aranypart, Elefántcsontpart, Rabszolgapart. Henrik maga már csak keveset hajózott, de az irányításból kivette a részét. 1460-ban halt meg. Útjai előrevetítették a későbbi utazásokat, Vasco da Gama is az ő leírásai alapján indult el megkerülni Afrikát.

Kolumbusz Kristóf

Az új világot felfedező Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) életének első szakaszáról szinte semmit nem tudni. Vélhetőleg Genovában született 1451 előtt, és tizennégy évesen már a tengert járta. Későbbi éveiben megfordult Izlandon és Nyugat-Afrikában is. Mindeközben arra is jutott ideje, hogy megtanuljon görögül és latinul, továbbá geográfiai és teológiai ismeretekre is szert tett.

Kolumbusz, a tapasztalt hajós ténynek tekintette, hogy a Föld gömbölyű - a korban ez a tengerészek között nyilvánvaló volt (az a hiedelem, hogy támogatókat a lapos földben hívő maradiak miatt nem sikerült szereznie, csak jóval később terjedt el.) Úgy vélte, hogy a fűszerekben gazdag Indiába nyugat felől is el lehet jutni, de lényegesen kisebbre kalkulálta a megteendő utat. 1485-ben javaslatot is tett II. János portugál királynak az új útvonal felderítésére, de elutasították - nem kis részben azért, mert mértéktelen kiváltságokat kötött ki magának siker esetére. (A portugálok azért titokban útnak indítottak egy hajót a Zöldfoki-szigetekről nyugat felé, de nem találtak semmit.)

Kolumbusz ezután évekig "lobbizott" a spanyol királyi udvarban, és 1491 végére sikerült elérnie, hogy Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd támogassák útját (a pénz nagyobb részét gazdag kereskedők és pénzemberek adták össze). Kolumbusz és utódai elnyerték a Don címet, kinevezték admirálissá, a felfedezendő szigetek alkirályává és főkormányzójává, továbbá megkapta az innen származó majdani jövedelmek egy részét is.

Három hajója, a Santa Maria, a Nina és a Pinta 1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötőjéből, majd a Kanári-szigetekről indultak nyugat felé. Huszonkilenc napig hajóztak anélkül, hogy szárazföldet láttak volna, miközben majdnem foglyul ejtette őket a Sargasso-tenger felszínét borító barnamoszat-szövedék. Kolumbusz úgy próbálta a lelket tartani a csüggedt legénységben, hogy második hajónaplót is vezetett, amelybe kevesebbet írt be a valóban megtett távolságnál.

1492. október 12-én aztán a Nina fedélzetéről egy matróz szárazföldet pillantott meg. Kolumbusz ezt már Indiának vélte, a valóságban azonban a Bahamák egyik szigetén értek partot, amelyet lakói Guanahaninak neveztek, a spanyolok pedig a San Salvador nevet adták neki. A kis expedíció még érintette Kuba és Hispaniola partjait, majd egy vihar miatt visszafordult, és Lisszabonban kötött ki.

Kolumbusz élete végéig abban a hitben maradt, hogy Kelet-Indiában járt, azt, hogy új földrészt fedezett fel, csak jóval később bizonyította be Amerigo Vespucci, akiről később az amerikai kontinenst elnevezték (Kolumbusz emlékét Dél-Amerikában Kolumbia neve őrzi). Spanyolországban hősként fogadták, a királyi felségeket lenyűgözték a messzi földről hozott bennszülöttek, a dohány, az ananász és a pulyka - igaz, a keresett fűszerekből semmit sem talált.

Kolumbusz még háromszor (1493-96, 1498-1500 és 1502-04 között) járt az Újvilágban, felfedezte a Kis-Antillákat, Jamaicát és Dél-Amerika partjait is érintette. Alkirályi hatalmával azonban rosszul élt, a királyi udvarban is számos ellenséget szerzett, így amikor a csalódott, a beígért gazdagságot hiába kereső hispaniolai telepesek fellázadtak, a helyzet rendezésére kiküldött bíró bilincsbe verve őt küldte haza. Sikerült ugyan tisztáznia magát, de presztízse és kiváltságos helyzete odalett. Utolsó, negyedik útján már semmilyen támogatást nem kapott, és emberei is fellázadtak ellene. Mivel nem volt hajlandó lemondani alkirályi címéről, perben-haragban állt a királyi udvarral. Testben-lélekben megtörve (bár nem szegényen) halt meg 1506. május 20-án.

 Vasco da Gama

Ifjúkoráról keveset tudni. A kor igényeinek megfelelően valószínűleg matematikát és hajózást tanult. Miután Kolumbusz Kristóf spanyol zászló alatt hajózva felfedezte Amerikát 1492-ben, Portugália joggal érezhette, hogy lépéshátrányba került nagy riválisával szemben. Öt esztendővel később a lisszaboni kikötőből kifutott az első olyan flotta, amelyik Indiába akart eljutni azon az útvonalon, amelyet Bartolomeu Dias megnyitott a portugálok számára.

A flotta élére egy fiatal nemesembert, Vasco da Gamát állították. 1497 decemberére hajói elérték azt a pontot, amelyen túl addig egyetlen felfedező sem jutott. Észak felé tartottak Afrika keleti partjai mentén. Mozambikban aztán megtapasztalhatták, mennyire gazdag az Indiai-óceánon virágzó kereskedelem. Arannyal, ezüsttel, fűszerekkel, gyönggyel és rubinnal megrakott arab hajókat láttak. Az arabokat hihetetlenül feldühítette a keresztények megjelenése. Még attól sem riadtak vissza, hogy megpróbálják elfoglalni a portugál hajókat. Ennek ellenére Vasco da Gamának sikerült olyan navigátort találnia, aki az óceánon keresztül elvezette őket az indiai partokig. 1498 májusában befutottak Calicut város kikötőjébe. A gazdag kikötőben senkinek sem kellettek a portugálok olcsó árui. Végül da Gama már annak is örült, hogy fűszermintákkal és a portugál királynak szóló levéllel indulhatott hazafelé, amelyet maga Calicut város legfőbb ura írt. A hazaút majdnem egy évig tartott.

Otthon igazi hősként ünnepelték, hiszen valóra váltotta Tengerész Henrik herceg nagy álmát: bebizonyította, hogy Indiába a tengeren át is vezet út. 1502-ben újra elindult Indiába, 1524-ben India alkirályává nevezte ki III. János portugál uralkodó. Vasco da Gama indiai megérkezése után röviddel meghalt, hamvait 14 évvel később szállították vissza szülőhazájába. Lisszabonban, a Szent Jeromos-kolostorban nyugszik.

A cikket összeállította: Sárközi Attila 11/C

Forráslista: képek: 1. By Charles Legrand (morte entre 1839 e 1847) [Public domain], 

                                 via Wikimedia Commons

                             2. Ridolfo Ghirlandaio [Public domain], 

                                 via Wikimedia Commons

                             3. By Houghton, Mifflin, and Company [Public domain], 

                                 via Wikimedia Commons

                  felhasznált irodalom: 

1. https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/foldrajz/felfedezok-es-utazok/afrika-felfedezese-arckepgyujtemeny/tengeresz-henrik

2. https://www.mult-kor.hu/20121012_kolumbusz_kristof_520_eve_fedezte_fel_amerikat

3. https://hu.wikipedia.org/wiki/Vasco_da_Gama