Horváth Sándor versei

A búcsúzás

Eljött az idő indulni kell,

Az idő mikor búcsúzni kell.

Eltelt a nyolc év végre,

S vidáman nézünk fel az égre.

De kezdődik újra,

Indulunk egy új útra.

Ismét beülünk a padba,

Tanulásba merülünk nagyba.

Eltelik a négy-öt év,

S már elmúlt a tanulási hév.

Megyünk a nagyvilágba,

A nagy és nehéz világba.

Tetteiket köszönjük!

Mi mindent megtettünk,

De nem mindig sikerült,

S ritkán, ha csaltunk kiderült.

De már búcsúzunk,

Mert fáradtak vagyunk.

S reméljük, később ha találkozunk,

Örülünk egymásnak és jókat beszélünk.          

 2010. június 9.

Egy hosszú útra indulok...

Egy hosszú útra indulok,

A poros úton magam ballagok.

Hosszú út áll már mögöttem,

De még a távolba szökik előttem.

Néha-néha meg-megállok,

Körülöttem szép mezei virágok.

A táj csodásan szép és nyugodt,

Elfelejthetek mindenféle gondot.

Utam során egy patakhoz érek,

Hűs vizének partján megpihenek.

Gondolok azokra, kiktől búcsúzok,

Magamban halkan sírdogálok.

Búcsúzom a családomtól,

Minden egyes baráttól.

Elköszönök a gondoktól,

És minden rossz gondolattól.

Megérkeztem az új helyre,

A nyugodt csendes végtelenbe.

Hol semmi bánat sincs,

Ez egy igazi kincs.