Sportteljesítmények és iskola - Körbeszélgetés

Az alábbiakban három, - a Magyar Hajózási Szakközépiskolában tanuló – diák lejegyzett beszélgetését olvashatjátok arról, hogy mióta sportolnak, hogyan tervezik a későbbiekben folytatni, és az iskolán kívüli sportteljesítményeiket miképp látják, hogyan birkóznak meg a mindennapi edzésekkel, a tanulás illetve a szórakozás mellett.

Nyírfás Luca – szinkronúszó, Kapus Benjamin – kendós, Kurkó Noémi – kendós.

Luca: Sokan nem tudják, hogy mi is az a kendo. Elmagyaráznád, Benji?

Benjamin: Ezt nagyon nehéz megfogalmazni, mert mindenkinek mást jelent. Valaki sportként tekint rá, valaki egy életen át tartó útként és szemléletként. Ezt megérteni egy külső szemlélőnek nagyon nehéz, hiszen csak annyit lát, hogy pár páncélba öltözött ember torkaszakadtából ordít és egy másfél méteres karddal csépeli egymást. A kendo a feudális japánban született több száz évvel ezelőtt, és a célja az volt, hogy a szamurájok komolyabb sérülés okozása nélkül gyakorolhassák a vívást és a harcot. Ez mára finomodott és egyfajta "verseny kendová" alakult, ahol a cél az, hogy az ellenfelet a megfelelő helyen vágjuk meg, bizonyos más feltételek beteljesülése mellett, amivel pontot szerzünk. Egy vívás addig megy, míg le nem jár az idő, vagy amíg nem visz be valaki két darab érvényes találatot, amit a bírók is megadnak. Ugye, Noémi?

Noémi: Igen, ahogy Benji is mondta, a kendo a japán kardvívásból létrehozott sport, harcművészet, néhol lelki illetve filozófiai elemekkel megspékelve. (mosolyog) Ó igen, Luca te hány éves korodban kezdtél el úszni?

Luca: Öt-hat eves koromban kezdtem el szinkronúszni, a nővéremék hátasára.

Noémi: A nővéredék hatására? Pontosan mi történt?

Luca: Mindkét nővérem szinkronúszott korábban, így én sem maradhattam ki a sorból. Ráadásul anyukám bíráskodni szokott a versenyeken. Miért, te Benji mikor kezdted?

Benjamin: Nagyjából két éve, Noémivel egy időben, de alig tűnik többnek pár hónapnál. Jó társaságban repül az idő (nevet).

Noémi: Igen, egy időben kezdtük.

Luca: Hogy jött neked a kendo? Elvégre ez nem annyira lányos sportág, vagy nem?

Noémi: Benji volt az, aki elsőnek lement megnézni az edzést. Már régóta rajongója vagyok az ázsiai nyelveknek, különböző országok kultúrájának, többek között a japánnak is. Így természetes, hogy felkeltette az érdeklődésem, amikor Benji először mesélt róla. A következő alkalommal lementem vele megnézni az edzést, és rögtön kértem is egy jelentkezési lapot. A másik kérdésre válaszolva: szerintem épp úgy lányos sportág, mint fiús. Habár erőben nem érünk fel hozzájuk, gyorsaságban és technikában kompenzálhatunk. (Nevet) Azt viszont nem tudom Benjinek hogy jött pontosan…

Benjamin: Mindig is érdekeltek a különböző küzdősportok. Mikor hallottam a kendoról, azt gondoltam miért ne? Hát belevágtam. Na de Luca?! A szinkronúszást a legtöbben csapatsportként ismerik, de te duóban is szoktál versenyezni, ha jól tudom.

Luca: Így igaz a legtöbben csapatsportként ismerik, mert az a leglátványosabb. Ugyanakkor egy duó is lehet ugyanolyan jó mint egy csapat, csak ez kicsit más kategória. Most jelenleg duóban versenyzem. Miért, nálatok hogy működik? Teljesen egyénileg versenyeztek?

Noémi: Általában igen, de természetesen vannak csapatversenyek, ahol minimum három-, de akár ötfős csapatok is indulhatnak. Személy szerint jobban szeretek egyéniben versenyezni. Jut eszembe, Benji, melyik eredményedre vagy legbüszkébb?

Benjamin: - Versenyen elért eredmények közül a 2013-as Alessandriai Nemzetközi Kupán (Olaszország) lettem 3. helyezett. Versenyen kívül arra, hogy a társaim kiváló bíztatásának köszönhetően sikerült megvernem a Magyar Junior Válogatott csapatkapitányát idén januárban. Ez mindenképp jó érzés és visszajelzés.

Noémi: Olaszországról jut eszembe, Luca te sok helyen megfordultál már, nem? Tudsz mondani példákat?

Luca: Prága, Rijeka, Bécs, Pozsony…

Noémi: És milyenek lettek az eredmények? Te mire vagy a legbüszkébb?

Luca: Csapatban voltak jelentősebb eredményim. Több olyan eredményem van, amire büszke vagyok, mint például nemzetközi 2. helyezés valamint országos 1. helyezés csapatban.

Benjamin: Hány edzésed van egy héten?

Luca: Változó, akár évszaktól függően. Lehet hat, hét néha öt, de általában hat.

Noémi: Igen, én is heti ötször edzem. Te hogyan birkózol meg mellette még a tanulással, plusz hogyan jut időd a barátokra, családra?

Luca: Gyakran nehezen. De megoldható ez is, meg kell oldanunk, ugye? (Nevet) Gondolom te is hasonló helyzetben vagy.

Noémi: Na, igen. Nekem azért általában gondom van ezzel. Kevés időt tudok otthon tölteni, és ha mégis, akkor pihenésre szánom. Emiatt előfordul, hogy a barátaimat is elhanyagolom, és tapasztalatból mondom, ennek következményei lehetnek. De ahogy te mondtad, meg kell birkózni vele, nincs mese!

Luca: Benji, úgy tűnik, egész komolyan szeretnéd a későbbiekben is űzni a sportot. Célok?

Benjamin: Nincsen konkrét célom. Én csak szeretnék minél több nálam erősebb emberrel megmérkőzni, hogy ez által én is erősebb legyek.

Noémi: Te szeretnél bekerülni a válogatottba, Luca?

Luca: Nem feltétlen célom válogatottnak lenni. Miért, neked?

Noémi: Ahogy neked is, nem kifejezett cél, bár persze, ez egy bizonyos szintű elismerés. De abban is biztos vagyok, hogy nem minden válogatottnak lenni. Lehet az ember ugyanolyan jó, mint egy válogatott, tagság nélkül is, nem? (Nevet) 

A beszélgetést lejegyezte: Kurkó Noémi 11/C