Vízi szörnyek

Földünk felszínének több mint 60 százalékát víz borítja, nem meglepő hát, hogy hatalmas tengeri szörnyek látványáról feljegyzések vannak az antikvitás óta. A tengerbiológusok, akik tudatában vannak annak, hogy e hatalmas víztömeg nagy része még feltáratlan az ember előtt, ha fenntartásokkal is, de elfogadják, hogy e beszámolók bizonyságát adják annak, hogy sokféle, ismeretlen és osztályozatlan teremtmény élhet a sötét és rejtett mélységekben. Bemutatnám nektek, a három leggyakoribb szörnyet

Loch Ness-i szörny

A szibériai Chany-tavon békésen horgászó férfiakat csónakjukból rántotta a mélybe egy olyan állat, amely a szemtanúk szerint a Loch Ness-i szörnyre hasonlít. A beszámolók szerint valóban lehet "rokonság" a skótok nemzeti szörnyetege és az oroszok vízi réme között, hiszen a szörnyű pillanatokban hosszú nyakat, kígyószerű testet, hatalmas uszonyt és farkat pillantottak meg mindazok, akik egy távolabbi csónakból tehetetlenül figyelték az eseményeket.

Kicsit később egy 59 éves férfi szintén a tóban lelte halálát, aki már nem horgászzsákmány, hanem a titokzatos, gyilkos rém után kutatta a Chany fekete vizét. Barátja, Vladimir Golishev szerint a férfi horgára valami óriási testtömeg akadt, amely rántott egyet a boton, és magával húzta a férfit a tóba, aki többé nem bukkant fel.
Néhány évvel a titokzatos halálesetek előtt a vízbe veszett egy 32 éves katona, aki egy különleges osztag tagja volt. Akik ismerték képességeit, elképzelhetetlennek tartják, hogy csak úgy a vízbe fulladjon. A katona nyolcvanéves nagymamája - aki szemtanúja volt az esetnek - azt állítja, hogy egy rémületes lény él a tóban, hiszen látta, hogy az unokája alatt hirtelen fodrozódni kezdett a víz, majd alulról "valami" hatalmasat billentett a csónakon. Hivatalos becslések szerint csak az elmúlt három évben 19 megmagyarázhatatlan haláleset vagy eltűnés történt a tavon, és az előkerülő tetemmaradványok óriási harapásnyomokról tanúskodtak.

A róla szóló legenda már évszázadok óta kering, legelső ismert említése Szent Kolumbia 565-ből származó legendájában történik, ahol a szent megment egy embert a szörnytől. Sok kritikus megkérdőjelezi a történet hihetőségét, mivel egy másik legendában ugyanez a szent a hangja erejével megöl egy vaddisznót. Az első újkori észlelés 1933. május 2-án történt, és valóságos médiaszenzációt keltett. Ugyanezen év augusztus 11-én újra látták. 1934 április 19-én egy fénykép készült a szörnyről, amint hosszú nyaka és feje kiemelkedik a vízből. A fotóról később kiderült, hogy hamisítvány: a képet játékhajóra erősített idomok közeli fényképezésével készítették.

Egyesek szerint elképzelhető, hogy „Nessie” egy rég kihaltnak tartott dinoszaurusz faj fennmaradt egyede, leginkább aplesiosaurusra hasonlít. Mivel azonban az állatok egyedei is öregednek és meghalnak, a fennmaradás csak egy teljes populáció, vagyis szaporodási közösség fennmaradása esetén lehetséges. Nehéz elképzelni, hogy egy sok példányból álló népesség fennmaradhasson és elrejtőzhessen egy ekkora tóban. Soha nem került elő egyetlen tetem sem. A Loch Ness nem elég nagy még egyetlen dinoszaurusz család tartósabb fennmaradásához sem, ezenkívül a tó földtörténeti szempontból túl új ehhez, és a történelem folyamán többször be is fagyott. Mások azt feltételezik, hogy a tó mélyén egy alagút vagy hasadék van, és ezen át Nessie szabadon közlekedhet a tó és az óceán között. Ebben az esetben lehetségesnek tűnhet, hogy több egyed vagy akár család él az óceán mélyén, és csak bizonyos időszakokban térnek vissza Loch Ness-be.

Kraken

A kraken tengeri mondák szüleménye. A lény egy  hatalmas fejlábú több szemmel. Ha valaki belenéz a szemébe, a kraken irányítása alá kerül. A hiedelem szerint hajókat támad meg. Mivel zöld szemei vannak, a hajósok utazás során irtóztak a zöld színtől. Nem volt szabad zöld színt használni a hajón, mert úgy tartották, hogy az vonzza a krakent. Aki megszegte, vízbe dobták.

Henrik Pontoppidan XVIII. századi bergeni püspök első kézből kaphatott beszámolókat a norvég halászoktól, így ő volt az első, aki az első pontos leírást tudta adni a szörnyről. Annak – pontosabban a vízből kilátszó hátának - hosszát közel egynegyed mérföldnyire becsülte. A roppant testből hatalmas, árbocnyi hosszú és vastag karok emelkedtek ki, amelyekkel, játszi könnyedséggel tudja lerántani a legnagyobb tengerjáró hajókat is. A halászok többször megfigyelték, hogy a parttól néhány mérföldnyire, ahol a tenger 80-100 ölnyi mély, a mérőónjuk egyszerre csak fele, ötöde mélységet mér. Mi lehet más a jelenség okozója, mint a hatalmas kráken?

 

 

Szirén

A szirének Physiologus szerint olyan hangot adó állatok, amelyek fejük tetejétől a köldökükig asszonyi külsejűek, magas termetűek, arcuk borzasztó, a fejükön lévő szőrzet pedig igen hosszú és mocskos. Egyébiránt kölykeikkel szoktak megjelenni, akiket karjukon hordoznak. Ivadékaikat ugyanis csecsükből szoptatják, amely mellkasukon található és igen nagyméretű. Ha a hajósok sziréneket látnak, nagy félelem fogja el őket. Néha üres palackokat is odavetnek nekik, hogy míg azokkal játszanak, a hajó továbbhaladhasson. Azok tanúsítják ezt, akik állítják, hogy maguk is láttak ilyen lényeket. Adelinus szerint a sziréntest többi része a saséhoz hasonlít, lábukon marcangolásra is alkalmas karmok vannak. Testük azonban pikkelyes halfarokban végződik, amelyet a habok közt úszva evező gyanánt használnak. Énekük édes, dallamos, amely a hajósokat gyönyörűséggel tölti el, és álomba ringatja: az álomba merült matrózokat aztán a szirének karmaikkal szétszaggatják. Azt mondják, ezek az állatok bizonyos mély örvények által övezett szigeteken, néha pedig a tengerben élnek. Némely hajós azonban, bölcs meggondolásból fülét erősen bedugaszolja, hogy sértetlenül átjuthasson, és a szirének halált hozó énekétől ne merüljön álomba.

Szent Izidor ezeket a sziréneket nem valóságos állatokként, hanem bizonyos szajhákként írja le, akik az arra haladókat romlásba döntik. Szárnyuk és körmük van, mivel a szerelem szárnyal és megsebez. Folyókban laknak, vagyis a kéjvágy folyamában. Sok szerző azonban, majdhogynem minden bölcs, valamint több erről író szent is vitázik Szent Izidorral, és állítja, hogy a szirének valóságos tengeri szörnyek. Ezért mi elfogadjuk, hogy tengeri állatok, melyek értelemmel nem rendelkeznek. Csak az hihető, hogy artikulálatlan módon énekelnek; nem úgy, hogy egyes szótagok és szavak megkülönböztethetők lennének, hanem tagolatlan módon, mint a madarak.


A cikk írója: Nemeshegyi Dorina 10/A

Források:
Life.hu
hu.wikipedia.org
hotdog.hu
magyar-irodalom.elte.hu
library.thinkquest.org

képek: 1. By Heikenwaelder Hugo,

               heikenwaelder@aon.at, www.heikenwaelder.at 

                [CC-BY-SA-2.5 (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.5)], 

                via Wikimedia Commons

           2. By Edward Matthew Hale (1852-1924) (Edward Matthew Hale, 1894) [Public domain], 

               via Wikimedia Commons

           3. By en:Pierre Denys de Montfort († 1820) [Public domain], 

               via Wikimedia Commons